Már túl a felén :)

Október első hetében minden napra terveztünk valami programot Tafsirral. Film, borozás, főzés például. Elég rossz volt, mert sajnos vasárnaptól megszakadt a netem, amit egyébként lopok, az SFR-től, általában működni szokott, de az elmúlt hetekben elég sokszor meghalt a kapcsolat. Emiatt sem szerettem volna egyedül lenni, hiszen beszélgetni az otthoniakkal nem nagyon tudtam :S Tafsirral nagyon sokat beszélgetünk, így nem érzem magam annyira egyedül, mert vele bármiről el tudok, hol angolul, hol franciául. Szerdán főztünk együtt, ilyen paradicsomos, parmezános csirkét. Csütörtökön pedig lementünk a partra csoki fondüzni, meg borozni. 

Making dinner with Tafsir

Kikapcsolódás a parton, bor, csoki fondu, gyümölcs :) Természetesen én magamnak külön cukormentes csokiból készitettem :)

Ez a nap mókásan alakult, ugyanis az új kolléganőm, Anette (német nő, 2 éve lakik Cannesban) megkérdezte, hogy mit csinálok holnap a szabadnapomon. Néztem rá bambán, hogy miről beszél vajon, még csak szerda van. Hát nem, csütörtök volt, és teljesen abba a hitbe keltem fel hogy szerda van... Na most ebből kifolyólag Pénteken szabadnapom volt :D Ha Anette nem mondja, komolyan mondom nektek tuti bejöttem volna dolgozni :D Ezek után megfogadtam, hogy bele fogok szaladni a tengerbe este, mert ilyet még úgyse csináltam :D Az idő nem volt annyira hideg mikor lementünk 11 fele, és a szél se fújt szerencsére, úgyhogy kellemes este  volt. Pár pohár bor után úgy döntöttem belerohanok a vízbe :D De mindezt az este végéhez közeledve szerettem volna megtenni mert szerettem volna hamar beállni a meleg zuhany alá hahaha :D 

Móka :D

Szerintem most már menjünk haza :D

Másnap (10.04. Péntek) elég furcsa volt az időjárás reggel. Nem tudtam eldönteni, hogy elinduljak e kirándulni vagy sem. Hát nem is csodálkozom, már hogy miért volt ilyen furcsa hangulatom. Lentebb leírom majd. Elég nehezen indultam el, kissé punnyadt voltam az éjszakai tengerparti hepaj miatt. Aztán nagy nehezen összepakoltam a cuccom, kajám mindent és elindultam, hogy meglnézem Théoule-sur-mer-t. Vonattal 15-20 percre van, kinéztem a csatlakozást is, de természetesen megint nem értem ki sokkal korábban, mint ahogy indult volna a vonat. Odamentem az automatához hogy megveszem a jegyet (5 percem volt). Persze nem működött.. Na, mi legyen… akkor kapkodtam tovább, bár igyekeztem odafigyelni a dolgaimra. Megkérdeztem a kalauzt, hogy meg lehet e venni a vonaton a jegyet, azt mondta igen természetesen. Úgyhogy nagyon örültem, mert nem volt már több időm szöszmötölni :D Amikor felszálltam a vonatra megnéztem hogy mindenem meg van e. Nagy bőszen keresem a bankkártyám… Hát sehol nem találtam. Átkutattam mindent, sehol semmi… kezdtem kicsit aggódni, de közbe igyekeztem higgadt maradni, de azért zakatolt a szívem. Úgy döntöttem leszállok Cannes la bocca-ban a következő megállóbban és visszamegyek Cannes-ba, mert gondoltam tuti olyan béna voltam, hogy benne hagytam az automatában. Leszálltam megkérdeztem a vasútállomáson a pénztárost, hogy nem e lehetne felhívni a vasútállomást Cannes-ban hogy nézzék már meg nem e hagytam e benne az automatában a kártyám. Azt mondta mindjárt jön egy vonat menjek vissza azonnal, telefonálni nem telefonált. Végig azt mondogattam magamban, hogy „Minden rendben lesz, ne aggódj Réka meg fog oldódni” Visszaértem Cannes-ba természetesen az automatában nem volt.. Megkérdeztem az infó pultnál nem e adta valaki le. Hát természetesen nem… Kissé letörten, de hazajöttem, gondoltam akkor, ha tényleg nincs meg sürgősen letiltom. Mivel a szobában nem működik mostanában a net, leültem itt a logisban az egyik géphez és megnéztem ki online, aki esetleg otthonról le tudná tiltatni. Tesómmal kezdtem el beszélgetni, de még nem volt otthon hogy segíteni tudjon mindenki más meg dolgozott… Na, mondom ez derék… írtam az otp-s ügyfélszolgálatnak chaten. Aztán eszembe jutott hogy na még egyszer utoljára megnézem a cuccaim… Hátha… miután átkutattam mindent tényleg mindent… a pénztárcámat is, kivéve egy zsebet… és láss csodát ott volt benne abba a zsebbe amit nem néztem meg… Természetesen nem ott szoktam tárolni és ezért hittem azt hogy eltűnt… Okos lány :D :D na ekkor akkorát nevettem magamon hogy azt el nem hiszitek :D akkora kő esett le a szívemről hogy szerintem hazáig hallatszott a koppanás :D :D

Mindig merj mosolyogni magadon :)

Ez után úgy döntöttem, hogy talán jobb lesz, ha otthon maradok, majd máskor elmegyek Théoule-sur-mer-be, biztos valamiért így alakult, ebből is tanultam okosabb lettem. Köztudott rólam h gyakran előfordult otthon a kesze kuszaság, szétszórtság a dolgaimmal. Érdekes, mert amióta itt vagyok nem nagyon volt ilyen igyekeztem MINDIG figyelni a holmiijaimra… ez volt az első, ilyen malőr, ami aztán hála az égnek meg oldódott, csak az élet egy kicsit megviccelt és figyelmeztetett talán h te lány figyelj oda jobban :D

Október 4-5-én szabadnapom volt, de ebben a 2 napban valahogy nem éreztem a kirándulás izét: D Úgyhogy pihengettem egész nap, kialudtam magam, írtam a blogot, sziesztáztam, de megmondom őszintén nagyon jól is esett. Úgy érzem, sokat kirándulok, megyek, amikor tudok, de az embernek néha szüksége van arra is, hogy a 4 fal között legyen. Ebből kifolyólag 5-én olyan finom palacsintát rittyentettem össze hogy mind a 10 ujjam megnyaltam utána :D isteni lett, nagyon jót tett a lelkemnek <3

Ízorgia 1 :D

Október 6-án munka után 20 nap futásmentes nap után végre el tudtam menni, futni. Azért volt ennyi kihagyás, mert a lábaim sokáig fájtak, helyette maradt az otthoni torna. Lefutottam egy laza 20 km-t, ami már nagyon kellett a lelkemnek, ugyanis ezekben a napokban kicsit kezdtem elgyengülni, mindenhogyan, testileg, lelkileg mindenhogyan. Nagyon hiányzik már a szerelmem, a családom… 
... Nagyon nehéz szavakba önteni, amit átéltem futás közben. Végre kiadtam magamból mindent! Teljesen kitisztítottam a fejem, szó szerint újjászülettem. Nincs erre jobb szó: UJJÁSZÜLETTEM! Csodálatos volt, éreztem magamban az erőt, amint az az egyik fotón látszik majd volt ahol nagyon megnyomtam, ilyenkor érzem, hogy van bennem erő, és hogy vagyok valaki, akiben hatalmas, mély érzések kerekednek felül..A sport fantasztikus dolog, én ebben találtam újra önmagamra! Talán a sport a legjobb gyógymód mindenre  Ha jó a kedvem és sportolok, utána még jobb lesz, ha rossz a kedvem, akkor minden negatív érzelmet bele tudok ölni, ha pedig nem történik semmi, akkor sportolok, és máris történik valami, amitől könnyebb a lelkem  Szuper dolog a mozgás...Higyjétek el, tényleg.

Még ha nem is jöttem teljesen rendbe lelkileg, legalább elkezdtem dolgozni azon, hogy újra erős legyek. Miután hazaértem 22:00körül átmentem Tafsirhoz, megbeszéltük, hogy filmezünk, beszélgetünk. Az is jót tett a lelkemnek, tényleg jól esik valakivel megbeszélni a dolgokat. 

Hétfőn, Október 7-én, hétfőn úgy döntöttem, hogy munka után otthon maradok este, mert nem volt kedvem kimozdulni, edzettem aztán kicsit rendezgettem a lakást, meg magamat is. Jót tett nagyon :)
Kedden, Október 8-án,  miután hazaértem a munkából, pihentem egy kicsit, majd lejöttem netezni. Mindenképpen szerettem volna elmenni, futni, de ahogy kinéztem láttam, hogy esik az eső… sőt szakadt… na, mondom ez király, de nem érdekel, nem vagyok cukorból. Aztán felmentem és tényleg annyira szakadt, hogy nekiálltam addig popsizni. Majd gondoltam mire végzek, úgyis eláll, ez Cannes itt nem esik egész nap :D Hát persze el is állt, úgyhogy utána egyből, ahogy végeztem a gyakorlatsorommal, húztam is a cipellőm és mentem futni :) Gondoltam elég lesz egy 10 km, de aztán 12 lett belőle! Piszok nehezen, de lefutottam. Én sose állok meg bármilyen nehéz is, de nem állok meg nincs ilyen, nem adjuk fel!
Miután hazaértem megint filmeztünk Tafsirral. Sajnos ilyenkor mindig későre csúsznak az edzések, mert hazaérek munkából eszek, alszom, lemegy a kaja, és edzek, aztán lesz, 10 mire oda jutok, hogy átmegyek hozzá, ebből kifolyólag van, hogy 2-3 körül jutok haza és másnak 7-kor meló, de sebaj, itt vagyok Cannes-ban, majd otthon pihenek :D 
Szerdán, Október 9-én , ahhoz képest h 3 órát aludtam igen mókás napunk volt :D Ericcel szokás szerint megint elnevetgéltünk :D

Eric készítette mire visszaértem a konyhába :D Vizes volt az edényfogó kesztyű, ezért kifordítottam, hát ez lett belőle :D .... Mindig megnevettet :D

Sokat beszélgettünk, igaz tudom hogy hibásan beszélek franciául de szerdán egész folyamatosan sikerült kommunikálnom és megértette szóval talán annyira nagy gond nem lehet :D Nara már jött hogy jó lenne ha dolgoznék is, pedig közbe teszem én a dolgom, de ő meg csak azt hallja hogy csicsergek :D Munka után hazaértem, leszaladtam a partra egyből mert olyan szépen sütött a nap :) Vittem a kis könyvecskémet és olvastam, aludtam is egy kicsit, néztem a gyönyörű tengert, kiszellőztettem a fejem.. Aztán úgy döntöttem, hogy ez lesz a pihenő napom a héten így nem edzettem. Tafsirral megbeszéltük h együtt megvacsorázunk, aztán majd megint filmezünk egyet. 

Csütörtökön végre szabad napom következett (Október 10), aminek nagyon nagyon örültem :) Végre elérkezett a nap, amikor elutazhattam Nizzába :) Úgy terveztem, hogy busszal megyek, hiszen az olcsóbb, mint a vonat, időben mégsem sokkal több.
Kb. 1 óra körül Nizzába is értem, leszálltam a buszról a városközpontban és elindultam gyalog megnézni a panorámát :) Van egy csodálatos hely, amiről már többen meséltek, van vízesés is ott illetve belátni Nizzát, és a partot is :) Alig vártam, hogy felérjek. Közbe körülnéztem a városban is, sétáltam a piacon, figyeltem az embereket, a várost :) Szerencsére nagyon szép időt fogtam ki, csodásan sütött a nap, az idő viszonylag meleg volt, 20 fok körüli hőmérséklettel. Amikor végre odaértem a lépcsőhöz, amely felvezet a „város tetejére” már akkor nagyon szép látvány fogadott, hiszen az egész építmény amolyan „turistacsalogató”. Felmentem a lépcsőn és meg-meg kellett állnom, hiszen annyira csodálatos látvány fogadott, hogy lélegzetelállitó… Készítettem pár képet és végül felmentem a legtetejére az épületnek. Hát ez valami fantasztikus, tényleg, látni kell. Olyan csodák tárulnak itt az ember lánya elé, hogy aztán győzze kapkodni a fejét :)

 Fenn készítettem fotót egy kedves párról akik megkértek, nagyon aranyosak voltak, aztán ők is készítettek rólam. Majd megláttam egy gyanúsan meleg párt :D Nagyon kedvesek voltak ők is, de olyan viccesek :D 2 srác rózsaszín meg lila táska, rövid naci, kifestett csillogó körmök hát nem tudom :D Mindenesetre érdekes figyelni az embereket, főleg akkor tud így elmélyedni az ember a táj, illetve a „minden más” megfigyelésében, ha egyedül van,  akkor van igazán lehetőség ara, hogy az apró részletekig mindent szemrevételezzen. Igazán érdekesnek találom ezt egyébként. Figyelni kinek mit árulnak el a mozdulatai az arca, a mosolya, vagy a szeme…

Vizesés előtt

Aranyos festmény az egyik ház falán :)

Itt fenn a kilátónál történt egy nagyon érdekes találkozás. Épp élveztem a tájat, amikor egy fiatalemberre lettem figyelmes, aki szintén egyedül volt és szintén az önkioldóval bíbelődött, ahogy én is szoktam az esetek többségében, amikor nem kérek meg valakit, hogy fotózzon le :) Mikor láttam, hogy nem nagyon tudja hova tegye le a készüléket megkérdeztem, hogy ne segítsek e neki, szívesen készítek róla képet. Mondta, hogy nem kell, megoldja :) Aztán valahogy beszélgetésbe elegyedtünk egymással. Kiderült, hogy ő is egyedül utazik, és a barátnője otthon van. Kanadai egyébként a srác, és nagyon kedves szimpatikus volt. Furcsa érzés fogott el, amikor mondta, hogy a barátnője otthon van és ő is egyedül utazik, akárcsak én… Mondta, hogy a kedvese is utazni fog, mivel elég nehéz időszakon ment keresztül és nem igazán találja a helyét most. Mondhatnák sokan, hogy aki megteheti anyagilag, hogy utazik, azt nem tudja sajnálni, de a lényeg nem ezen van. Ehhez is bátorság kell, hogy ott merj hagyni valakit aki, szeret, és akit te is szeretsz. Igazából az az érdekesség ebben még, hogy mindketten ugyanazokat az érzéseket éljük át… Ő 4 hónapig járja a világot, oké én „csak” a Cote d’Azur-t, de az, amit a természetben a tájban felfedezel, ahogy járod a városokat, kirándulsz, olyan érzéseket, szabadit fel abban az emberben, aki erre nyitott, hogy ezt elég nehéz így elmesélni, át kell élni. A másik meg, az hogy ő is szerette volna tudni azt, hogy mit bír el a kapcsolatuk a kedvesével, és én is ugyanezt éreztem, amikor kijöttem, kíváncsi voltam mennyire vagyunk erősek Dáviddal együtt és külön külön is, hogyan leszünk képesek áthidalni az akadályokat így a távolból. Illetve nekem ez az egész gyakorlat a nyelvtanulás szempontjából is nagyon fontos, hiszen januárban nyelv vizsgázom, illetve jól esett egy kicsit kiszakadni az otthoni környezetből. 
Továbbá érdekelt még nagyon az is, hogy egyedül hogy állom meg a helyem, a családom, a párom, és a biztonság nélkül, amit az otthon melege nyújt. Hát erre a választ már megkaptam, úgy gondolom elég jól, hiszen képes vagyok felismerni a hibáimat, majd csiszolni rajtuk, illetve igyekszem befogadó lenni, és úgy viszonyulni a világhoz, ahogy én is szeretném, hogy hozzám viszonyuljanak. Igyekszem odafigyelni a dolgaimra, amennyire tudok, próbálom beosztani a napom, az időm.  Nagyon nagyon sokat tanultam már itt kinn, és még mindig a fele hátra van, elképzelni nem tudom milyen lesz, majd ha hazamegyek, mintha egy teljesen más világba csöppennék majd, itt már teljesen megszoktam lakni, könnyedén közlekedek, nem okoz problémát a tájékozódás, az egyedül utazgatás, nem félek megszólalni, még ha hibásan is beszélek, a lényeg azon van, hogy megpróbálom kihozni a maximumot mindenből.

A kis kitérő után visszatérve a témára ahonnan elkanyarodtam, nagyon sokat beszélgettünk ezzel a sráccal. Aztán úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk tovább az utunkat és elindultunk a vízeséshez. Mint kiderült otthon ő is sportol, és így kicsit nehéz neki, hogy itt most 4 hónapig nem ezzel foglalkozik. Nagy kalandnak fogja fel ezt az egészet és egy cseppet sem bánja, hogy sokat van egyedül. Általában ilyen diákszállókon tölti az éjszakákat. Ahogy mesélt magáról felfedezni véltem sok hasonlóságot benne és Dávidban. Vagyis a srác régen olyan volt, mint Dávid most. Illetve a srác barátnője ugyanabban a cipőben van, mint én régen, ha értitek a szálakat. Egyszóval kicsit olyan mintha az élet összesodort volna 2 olyan embert a világ 2 különböző pontjáról, akiknek hasonló a történetük, csaknem azonos, persze két egyforma történet nincsen, de mindenesetre eszméletlen miket képes az élet produkálni. Nagyon meglepődtünk mikor beszélgettünk és meséltem neki milyen voltam és csak mosolygott, hogy igen ismeri a helyzetet az ő barátnője is ilyen volt.

Sokat így nem mászkáltam Nizzában, mivel igencsak eltelt az idő így, hogy végig beszélgettünk vagy 3-4 órát. Sok mindent adott nekem ez a találkozás, felnyitotta szemem bizonyos dolgokban, és olyan érzésekkel töltődtem fel, hogy szintén nehéz szavakba önteni. Elbúcsúztunk egymástól, sok szerencsét kívánva a másiknak.

Ezután érzelmi katarzis után elég nehéz volt vissza csöppenni a valóságba, hiszen amikor ilyen dolgokat tapasztalsz, hogy az élet teljesen váratlanul összesodor 2 embert, akik teljesen idegenek de mégis van valami közös, ráadásul nem is kevés… akkor azt elég nehéz hirtelen hova tenni… hogy mennyire nincsenek véletlenek… hogy mennyire minden okkal történik… eszméletlen milyen szálak vannak körülöttünk,  mennyi jel van, csak éppen észre kell őket vennünk, nyitottnak kell lenni nincs mese.

Később még sétáltam egyet a parton, illetve beugrottam az egyik élelmiszerboltba, mert olyan éhes voltam már, hogy azt éreztem nem bírom ki hazáig. Pedig csomagoltam kaját, de ezek szerint nem volt elég. Vettem egy kis kókuszos natúr joghurtot meg ilyen cukormentes fekete ribizli pürét és azt összekevertem és megettem, nagyon finom volt, hazáig így nem volt gond. Hazafele elaludtam a buszon, és csak jártak a gondolatok a fejemben továbbra is. Úgy éreztem ez egy nagyon különleges nap volt (ismét), hiszen amikor kirándulok, mindegyik valamiért különleges és mindegyik helyben ott rejlik a csoda… ami csak arra vár, hogy felfedezzék, és én fel is fedezem őket :)

Október 11-én is szabadnapom következett szerencsére :) A múltkori bankkártyás malőr miatt nem jutottam el Théoule-sur-mer-be így ezen a napon ez volt a terv. Délelőtt elmentem futni, majd összecsomagoltam a kaját magamnak, a könyvem meg mindent, ami kell, és már indultam is a 12:36-os vonattal. Úgy terveztem, hogy már Théoule-ban ebédelek. Az idő napos volt, de kissé hűvös. amikor leszálltam a vonatról (Kb. 15-20 percre van Cannes-tól) egy kicsit sétálni kellett, hogy beérjek a városközpontba. Első utam ismét a Tourinform irodához vezetett ott kaptam egy térképet meg egy pár szórólapot összegyűjtöttem. Igazából itt, ami különleges az a sziklás rész, ami a tengerbe nyúlik, ott szerettem volna eltölteni a napot. Megtaláltam a helyem egy kis sziklán, ami belenyúlik a tengerbe, ott szépen lepakoltam, megterítettem és már ebédeltem is :) El tudnám ezt viselni nap, mint nap meg kell hagyni :) 

Welcome to Théoule-sur-mer :)

Ebéd a sziklákon :)

On top of the world :)

Sirályok

Ile Ste Margaruite & St Honorat

Fúj a szél :)

 Nagyon különleges volt a hangulata, ahogy a „tengeren” ebédelek. Ebéd után olvasgattam,napoztam!, zenét hallgattam gondolkodtam :) Csak a szokásos „chill” program :) De nagyon élveztem minden percét :) Olyan 4- fél 5 fele pedig elindultam megnézni a túra útvonalakat. Hamar oda is értem, ki van egyébként minden tök jól táblázva, nem volt nehéz megtalálni. Ott is nézelődtem kicsit, csodáltam a tengert, aztán mivel már kezdett hűvösebb lenni úgy gondoltam a 18:13-as vonattal eljövök haza. Éreztem  azért, hogy ez az őszies nap már nem annyira meleg, mint az augusztusi például, úgyhogy fel kellett vegyem a meleg pulcsimat, amit szerencsére magammal vittem. Aztán itthon edzés második felvonás, forró fürdő, vacsora, meg végre elkészítettem a borsófőzeléket, amit már olyan régóta szerettem volna, hogy legyen munkába ebédem, aztán jöttem is le hogy tudjak beszélni a szeretteimmel. Majd fekvés, mert másnap bizony korán kelés, mert munka. 

A hotelban az elmúlt két napban nem történt semmi extra, hiszen egyedül dolgoztam, kevés volt a vendég, nyugis volt nagyon. Jól esett, hogy egyedül vagyok, "Nara mentesen" és úgy csinálom a dolgom ahogy nekem jól esik, illetve persze akkor ehetek amikor jólesik :D de ez mellékes, igazán haha :D Tegnap, tegnap előtt (10.11-12) elég kemény edzéseket sikerült végeznem, többek között ugye Théoule előtt futottam 11 km-t este pedig még popsiztam, kitörés guggolás meg hasazás, meg végzem ezeket a kihívásos feladatokat, azok önmagukban is elég kemények. Tegnap pedig oldal has, illetve kihívás következett. Ma pedig ismét futottam, 15 km-t. 

Holnap szerencsére szabadnapom lesz, így elhatároztam, hogy elmegyek Monacóba :) Majd erről is beszámolok nektek. 

Mához egy hétre már itt lesz a családom, úgyhogy emiatt is nagyon nagyon izgatott vagyok, alig várom őket! Nagyon szuper lesz, biztosan feltöltenek majd abban a pár napban, és Október 28-án pedig jön a kedvesem, úgyhogy az meg már tényleg mindjárt itt van :)

Fotókkal holnap tudok szolgálni :) addig is puszi és ölelés mindenkinek :)

Days passing by ... :)

Telnek a napok ..

Linával igyekeztünk minél többet lenn lenni a strandon, nagyon szuper az idő, bár szeptember elején kicsit esősebb volt de nem vészes, hiszen délutánra már ki is sütött a nap mehettünk napozni, sziesztázni a strandra :)

Mikor a többiek elmentek haza, kicsit rossz kedvem volt, hiszen nagyon szuper társaság jött össze. A „kislányok” (osztrák 17 év körüli gyakornok lányok) közül is többet nagyon megkedveltem. Viszont örültem neki nagyon, hogy Linával maradok itt, hiszen ő más volt, mint a többiek, kicsit komolyabb felfogású, lehetett vele rendesen beszélgetni, és érdeklődő volt ő is mindig. Ez itt kinn távol a családtól nagyon sokat számít.

Szeptember elején az egyik srác is elment haza. Neki is tartottunk úgymond „búcsú estét”. Én nagyon fáradt voltam sok kedvem nem volt lemenni, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy edzés után, hogy Lina és a többiek után megyek. Elég sokan voltak már lenn, és akkor még egészen jó idő is volt estefele. A fiúk elhívtak röplabdázni, úgyhogy mi vagy 1 órán keresztül játszottunk a strandon este, nagyon nagyon szuper volt. Sokat viccelődtünk nevetgéltünk, és én voltam az egyetlen lány, aki játszott, úgyhogy még viccesebb volt :D 

Pár fotó szeptember első két hetéből :)

Having fun on the beach :)

Let's go running :)

Itt szoktam futni :)

Pancakes <3

Ha rossz a kedved készits valami mosolygós kaját :D

New shoes, finally <3

Zabpehely, ahogy én szeretem :)

Kicsi szobám :) 

Szeptember első 2 hetében nagyon sajnos nem tudtam sehova se menni, kirándulni mivel nagyon sokat dolgoztam. Miután Niki hazament, Nara nem tudott mit tenni, Linával ketten maradtunk csak, ilyen hamar neki sem sikerült más embert találnia, és én dolgoztam nagyon sokat az elején.  Egészen pontosan 7 napot augusztus utolsó hetében meg szeptember első hetében. Aztán 1 szabadnap és 5 nap meló megint, 1 szabadnap és újra 5 nap meló… Az 1-1 szabadnap meg kevés ahhoz, hogy az ember pihenjen is, kicsit összeszedje magát, és még kiránduljon is. A szeptemberi beosztásban viszont láttam, hogy majd a 3. héten visszakapom a szabadnapokat, amit sajnos Nara-nak át kellett tenni. Nagyon vártam ezt a hetet. 15, 16-a volt az első két szabadnapom. 15-én kicsit esett az eső délelőtt, ezért nem tudtam utána már elmenni, sehova mert kb. délbe sütött ki a nap, és akkor már egész napos programot késő lett volna betervezni.

Még korábban (kb. Szeptember elején) megismerkedtem Tafsirral, Mesi utolsó estéjén, és még akkor mondta, hogy ő már 3 éve itt van és még itt is lesz, mérnökként dolgozik, nemrég diplomázott le, 25 éves. Mondta, hogy majd ha a többiek elmennek, akkor csinálhatunk programokat, nem fogom, egyedül érezni magam ő ismeri is a környéket. Szeptember 15-én megvártam, míg Lina hazaér a melóból, és Tafsirral megbeszéltük, hogy elmegyünk Mandelieuba. Itt van szinte egybe Cannes-al. Nem volt annyira strand idő, de nagyon meleg volt, csak a napocska néhol elment. Elég változó az időjárás, néha nagyon tűz a nap, legtöbbször természetesen akkor dolgozom :D  Kocsival vitt el minket Linával délután, lementünk a strandra leültünk a homokba majd beszélgettünk 3-an az élet nagy dolgairól :)  Ezután pedig Tafsir megígérte nekünk, hogy felvisz minket egy nagyon szép helyre ahonnan belátni a vidéket (Mandelieu,Cannes, Ile de Lerins). Jól fel kellett mászni a domboldalra, felért egy edzéssel, de megérte, mert bámulatos látvány fogadott minket. 

Egy kicsit gyönyörködtünk a tájban, majd siettünk haza, hiszen 8-kor kezdődött a mozifilm, amire elterveztük, hogy elmegyünk. Úgy döntöttünk a Nagyfiúk 2-t nézzük meg. Én szerettem volna valami olyat megnézni, amit már láttam, mert azért franciául nézni eléggé mélyvíz, felirat meg minden nélkül :D  Hazaértünk gyorsan összekészülődtünk Linával, és 10 percen belül már indultunk is. Tafsir 2 barátja is jött, illetve Téo aki szintén itt lakik a Logisba (bár már nincs, itt majd novemberben jön vissza). Nehéz volt nagyon érteni a filmet, de vicces volt, illetve a szinkronhangok nem annyira tetszettek, de jó kis este volt.

Szeptember 16. Ile Ste Margaruite

A következő szabadnapom szeptember 16-án volt. Jól esett ez a 2 nap egybe bevallom őszintén. Nara általában igyekszik így adni, de lehetnek kivételek, amikor nem tud mit tenni, de ha nincs is meg a heti 2 szabadnap, akkor később természetesen valamikor visszaadja.
Már nagyon régóta szerettem volna elmenni Ile Ste Margaruite szigetre… Mondták a többiek, hogy nagyon szép, de erre mindenképpen egy teljes napot kellett beterveznem!
Kinéztem a 10:30-as hajót hogy majd azzal megyek, de természetesen szokás szerint nem készültem el időbe :D ezért  11:30-assal tudtam menni. 
Ez a nap kicsit furcsán indult. Úgy döntöttem megveszem online a jegyet, hiszen így olcsóbb. Megvettem, de sajnos nem sikerült kinyomtatnom, és a nagy kapkodásba, amit szokás szerint rendezek egy-egy utazás előtt itthon maradt a pénztárcám. Valamelyest jobb is mivel így nem költök pénzt, hahaha :D De azon gondolkodtam útközben, hogy hogy fogok így hazajönni…. lehet, fel se engednek a hajóra, mert nincs jegyem? Aztán pár perc agyalás után elhatároztam, hogy minden rendben lesz, ha már egyszer összeszedtem magam el fogok jutni a szigetre :)  Amikor odaértem a kikötőbe mondták, hogy nyugodtan mutassam meg a telefonomban a jegyet (mert lefotóztam) és oda fogják adni nekem. Odamentem a kasszához, aztán csak megkérdezték a nevem és már nyomtatták is a jegyet, és mint kiderült a 9 euro-s jegy oda-visszára szól, úgyhogy nem is volt szükség pénztárcára :D  Amikor felszálltam a hajóra egy kedves házaspár mellé ültem le. Hallottam, hogy angolul beszélgetnek, aztán valahogy beszédbe elegyedtünk. Nagyon kedvesek voltak. Jó érzés idegenekkel beszédbe elegyedni, mert olyan kedvesek, és pozitívak, egészen feltöltik a lelkem a kedves szavak. 

A hajón 

Kikötő

Cannes a hajóról

Cannes

Ile St Margaruite

Én háttérben Cannes-al

:)

Megérkeztem Ile St Margaruite-ra

Mikor odaértem a szigetre úgy voltam vele, hogy körbe sétálom az egészet. Elindultam és mivel belül erdős az egész, először elindultam a sziget vége felé. Aztán letelepedtem az egyik szimpatikusnak tűnő helyen. Ott készítettem pár fotót, majd leültem ebédelni az egyik sziklára :) 

A sziget térképe

ez aztán a tökéletes hely az ebédre :)

csokis fehérjés süti 

Ebéd után pedig kezembe vettem a kedvenc könyvem és olvastam végre egy kicsit a „nyugalom szigetén”. Nagyon hangulatos volt, álomszép ez a sziget, tényleg fantasztikus. 

Aztán tovább sétáltam, nagyon jól elvoltam egyedül, gondolkodtam az élet nagy dolgairól, jó mélyen magamba néztem… igyekeztem magamba szívni a sziget által nyújtott pozitív energiákat..

 aztán később megálltam még egy helyen, ott ledőltem aludni, napozni egy kicsit a sziklákon.

 Úgy terveztem, hogy az utolsó hajóval majd szépen visszajövök, ami 6 órakor volt. Nagyon szép idő volt sütött a nap. Amikor hazafele jöttem a hajón egy hölgy megkért, hogy készítsek róla fotót. Orosz hölgy volt és nagyon kedves. Vele is beszélgetésbe elegyedtem, nagyon jól eltrécseltünk útközbe, sőt még egy irányba is mentünk így hazáig szintén beszélgettünk :) Érdekes dolgokat mesélt. Összességében ez a napom szuperül telt, nagyon élveztem a meseszép tájat, a sétát, hogy gondolkodhattam, illetve, hogy elmélázgathattam magamban :) nem is olyan rossz egyedül kirándulni, mint amennyire gondoltam, hogy nehéz lesz.

Ez után a kirándulás után ismét 2 nap meló következett. 19-én csak egy szabadnapom volt, így ezt itthon pihenéssel, edzéssel töltöttem, majd megint 2 nap meló és jött a várva várt szabadnap ismét. Az úticél: Menton :)

Szeptember 22. Menton

Menton herre we go :)

Mentont nem igazán terveztem, azt hiszem egy nappal előtte találtam ki, hogy ide fogok elmenni. De egy percig nem bántam meg. Vonattal mentem ami Cannestól kb. 1óra 15 percre van. Nagyon szép időt fogtam ki és reggel 8 körül indultam, hogy szépen legyen mindenre időm, és időbe viszonylag haza is érjek. Pakoltam be kaját egész napra, illetve fürdőruhát, ahogy szoktam. Sokat lehet spórolni, ha nem, kell kaját vennem folyton. Olyan szép helyeken megy egyébként a vonat! Menton pedig szinte az olasz-francia határnál van, és főleg így reggel egy álom volt a vonaton ülni :) Mikor odaértem Mentonba egyből a tenger felé vettem az irányt, majd megkeresetem a Tourinform irodát. Ott kaptam térképet eligazítást, elmondták mit érdemes megnézni. Elindultam a bazilika felé, ott épp mise ment, így hát eldöntöttem, hogy beülök egy kicsit :) nagyon szép volt. Majd utána lesétáltam a part felé a hangulatos kis utcákon. Kinéztem egy kertet, mivel Mentonba nagyon sok van, de azt mondták ez az egy van nyitva.  Nem messze volt a parttól, a Val Rahmeh jardin exotique, botanique. Kb. fél 12 körül értem ide, és azt mondták, hogy fél 1-kor bezár, ezért nem volt túl sok időm, de igyekeztem végigjárni, amit tudtam. Nagyon szép, és hangulatos volt, a virágok a növények, egészen feltöltöttek energiákkal :) Aztán amikor már közeledett a fél 1 akkor elkezdtek harangozni, jelt adva hogy zárnak. Mondta a hölgy, hogy vissza lehet jönni ugyanazzal a jeggyel csak most ők is ebédelnek. Úgy döntöttem addig lemegyek napozni a partra, meg úszni egyet a tengerbe, és akkor ezzel le is tudom az aznapi sportot :) Mikor leértem a partra körülnéztem és nagyon sokan napoztak, strandoltak, sok turista volt még ekkor. Mentonban kicsit ilyen zöldes volt a víz, de nagyon szép volt :) Egyből bele is mentem :) Aztán napoztam, ebédeltem, a finomságokat, amiket itthonról csomagoltam magamnak :) Aztán aludtam egyet, ¾ 4 körül pedig elindultam vissza a kertbe, hogy végignézhessem a maradék részét is. Ekkor még mit sem sejtve, hogy a nagyját még nem is láttam. Itt jött még csak a java. Olyan szép virágok voltak, illetve volt egy kisebb tó, ami körül gyönyörű növények voltak és szépséges pázsit. Olyan szinten el voltam varázsolva…. Álom ez a hely! :) Miután végignéztem, végigsétáltam a kertben elindultam a centrumba újra. Nagyon szuper volt, hiszen már ment le a nap is és nagyon szép színe volt Mentonnak ebben a fényben. Aztán sétáltam egyet a vásárlóutcán, ahol meg lehetett kóstolni a helyi specialitásokat. Menton nagyon híres a citromról, a mézről és a helyi kézműves dolgokról. Kóstoltam helyi citrusos vodkát is :D  Teljesen beleszerettem ebbe a sétálóutcába nagyon hangulatos, és ha bemegy, valaki a helyi boltba úgy körbeugrálják, mint a sicc, alighogy bementem néztem a vitrinbe a dolgokat már hozta is oda a hostess hölgy a kóstolót :) Ezután a fantasztikus nap után tele élményekkel, a 18:30-as vonattal mentem haza.

Képek Mentonból :) 

Hétfőn, Szeptember 23-án elhatároztam, hogy Antibes-ba látogatok el. Ez egy kisebb városka nem messze Cannestól :) Sajnos nem tudtam időbe elindulni, és mivel busszal mentem egy kicsit tovább tartott a forgalom miatt. Gondoltam mivel jó az idő lemegyek a strandra, szintén úszom egyet a tengerben aztán majd legközelebb megnézem a várost jobban. Antibes eleinte nem tűnt túl különlegesnek, de a tengerpartja csodaszép. A víz annyira gyönyörű, hogy szinte a lélegzetem is elállt…. Olyan nem is tudom, hogy fogalmazzam meg… nem hittem volna, hogy egy víz valaha ennyire le tud majd nyűgözni, maradjunk annyiban. Bárhová megyek, legyen az bármilyen városka a Cote d’Azuron mindenhol valamiért különleges a tenger, a színe, a hangulata, az illata, az érintése…. Olyan csodákat fedezek fel manapság a természetben, hogy el sem hiszem, hogy létezik ilyen… Bámulatos… Mivel meleg volt, hol úsztam, hol aludtam, zenét hallgattam, vagy csak néztem ki a fejemből. Aztán indulás előtt nem sokkal megpillantottam egy galambot. Oké galamb, mindenhol van mindenhol ugyanolyanok, ugyanolyan szemtelen állatok. De nem, ez a galamb más volt, egyedül volt, és olyan kis különcnek tűnt, nem tudom, de mintha valamiért különleges lett volna, és egészen közel jött hozzám. Kicsit azt éreztem mintha „egy cipőben eveznénk”. Ő is elvan, eltipeg a kis világában, de mégis boldog. Legalábbis annak tűnt, hiszen mondhatnátok, hogy honnan tudom, hogy az volt, ez egy madár… de valami miatt olyan érzések voltak a szívemben, ahogy néztem a kis lelket, ahogy tipeg a homokba, mintha figyelné a világot, csak éppen egy teljesen más szemszögből, mint a többiek.És még egy néni meg is jegyezte, hogy milyen közel jött hozzám :)

Aztán erőt vettem magamon és elindultam hazafele, mert szerettem volna időbe hazaérni, hiszen Linácskának közeledtek az utolsó napjai Cannes-ban, szerettem volna vele is több időt tölteni.

Hazafele a busz valahogy sokkal hamarabb hazaért, mint odafele. Odafele azért ís tűnt hosszabbnak, mert alapból olyan nehezen indultam el, nagyon fáradt voltam, ez a nyomottan fáradt, meg „punnyadt” de aztán összeszedtem magam és elhatároztam, hogy nincs mese menni kell, ma van jó idő, na és azóta nem is igazán volt olyan nagyon strand idő, hogy napozós meleg. De annyira el voltam pilledve hogy majdnem el is felejtettem leszállni a buszról :D

Hétközben szinte semmi érdekes nem történt. Megjöttek a csoportok, Linával szinte végig együtt dolgoztunk az utolsó hetében, illetve Tafsirral töltöttünk néhány estét, filmeztünk főztünk vacsorát, hiszen valami különleges programot szerettünk volna, mielőtt Lina hazamegy. Természetesen én voltam a „főszakács” Lina pedig segített az előkészületekben. 1,2 kg csirke husit elpusztítottunk hárman :D Egyébként ilyen pikáns mézes mustáros paradicsomos parmezános csirkemellet főztem rizzsel a többieknek, én általában csak zöldséget eszem köretnek. De nagyon jól sikerült ez az este :) Sokat beszélgettünk boroztunk :)

Lina's last dinner 

Party time :)

Szeptember 27-ére pedig hivatalosak voltunk egy bulira. Tafsir hívott meg minket, hogy csapjunk egy nagy táncolós estét. Hip-hop, r&b buli volt Juan les Pins-ben. Kocsival elmentünk Golf Juan-ba ahol összeszedtük a többieket aztán pedig Juan les Pinsbe ahol egy kisebb fajta házibuli volt, ott alapoztuk meg a hangulatot. Vízipipa, bor, egy kis zöldséges mártogatós, felvágottal (ez volt a snack). Mikor már jó ideje ott voltunk (egyébként mikor odaértünk kissé meglepődtem, hogy szinte csak feketékkel leszünk körülvéve, de eddig csupa pozitív embereket ismertem meg csak maga az érzés furcsa, hogy ennyit lógok velük mostanában) amikor egy csapat lány még jött az egyik srác icike picike apartmanjába… csak néztem, hogy hogy fog ennyi ember itt most elférni? :D a csajokkal először franciául próbáltunk beszélgetni aztán kiderült, hogy beszélnek angolul is így utána már úgy folytatódott a kommunikáció. Nagyon kedvesek voltak. Jó volt ismét új arcokkal beszélgetni. Aztán végre nekiindultunk a buli helyre, ami gyalog egy 10-15 percre volt a srác lakásától. Olyan zene volt végig, hogy azt hittem megőrülök. Csupa jó számok mentek végig….. Nagyon nagyon szuper volt, egész éjjel táncoltunk. Ezek a srácok aztán tudnak bulizni hajjaj :D Nagyon érzik a zenét, de tényleg! Jól megtáncoltattak minket Linával :) Én beértem a ¾ üveg borocskámmal, nem szeretek sokat inni nem pazarlom el az időm rosszullétre vagy ilyesmi. Fantasztikus este volt, én ilyen jót nagyon rég buliztam! Kb. hajnali 4 körül értünk haza vagy indultunk haza már nem emlékszem az időre pontosan, kocsival hazahoztak minket. A hely ahol voltunk kb. 15-20 perc a szállásunktól. Másnap szegény Lina dolgozott, de nekem szabadnap jött. Linának pedig ez volt az utolsó munkanapja. Én pedig vasárnap dolgoztam.
Szombaton megígértem neki hogy mivel utolsó estéje készítek neki palacsintát :) Természetesen az egészséges változatot készítettem el. Pároltam hozzá egy kis almát fahéjjal, főztem vanília pudingot, meg vagdostam fel diétás csokikát :) Isteni volt. Közben beszélgettünk. Korához képest nagyon érett felfogású egyébként.

Vasárnap reggel elérkezett a búcsú ideje. Nagyon rossz volt. Igencsak megszerettem ezt a kicsi lányt! El is pityeregtük magunkat. Tafsir vitte ki a reptérre, én pedig mentem dolgozni 7-re.
Munkába menet eléggé rosszul éreztem magam, úgy kissé üresnek belül, magányosnak. De aztán igyekeztem összeszedni magam, meg Tafsir mondta, hogy filmezzünk vasárnap és akkor nem leszek egyedül, igy hát vártam, hogy hazaérjek a melóból, és mehessek hozzá kicsit elterelte a gondolataimat a film, arról hogy hazamegyek, és egyedül leszek, és pici Lina már nem jön haza :( 

Hétfőn meló után eldöntöttem, hogy lemegyek a partra, elég meleg volt még sütött a nap, tudtam napozni is, meg olvastam a kedvenc könyvem. Nagyon szuper volt. Na, ez volt az a pont ahol elhatároztam, hogy bármi is lesz, bármennyire kemény a munka összeszedem magam és igyekszem mosolyogva tenni a dolgom, és ha bármi nehézség adódik, arra gondolok majd, hogy micsoda álomszép helyen vagyok :)

Ezek a gondolatok rendbe is tettek azóta melóba is azt hiszik, hogy valami nincs rendben, mert néha csak úgy ok nélkül elkezdek röhögni :D és akkor vissza kell fognom magam nem kicsit :D  A minap elvágtam az ujjam, eltörtem a felmosó nyelét, elszakadt az ingem a hónaljamnál :D már én vagyok az izom Réka a hotelban, mert mindig cipelem a dög nehéz tálcákat tele tányérokkal, poharakkal :D

Igyekszem nektek mihamarabb írni  csak sajnos az internet hiánya miatt elég nehéz minden dolgot megcsinálni. Beszélni a szeretteimmel, blogot írni, olvasgatni, zenét hallgatni, tölteni. De megígérem  hogy mostantól hetente 1x írni fogok ide nektek, hogy kaphassatok friss infókat  :) 

Addig is puszi és ölelés midnenkinek :) <3