The marvellous Côte d'Azur : The start of something new in my life..

Sziasztok!

Régóta terveztem már, hogy írok blogot arról az időszakról, ami talán a legcsodálatosabb időszak lesz az életemben. Így hát most erőt vettem magamon, és hozzáláttam szavakba önteni élményeim! Így talán akiket érdekel az életem Cannes-ban, könnyebben tudnak informálódni rólam.

Miért is Cannes?

Tudni kell, hogy én mindig nagyon szerettem a tengert, amikor kisebb voltam és a szüleimmel utazgattunk, én kivétel nélkül mindig a tenger partra akartam menni :) 2007 nyarán az olasz-francia határnál szálltunk meg egy kis városkában (Imperia) majd eljöttünk a Cote d'Azur-re is kirándulni. Engem nagyon megfogott már akkor a vidék, 17 éves fejjel nem gondoltam volna, hogy egyszer majd itt fogok élni...

Már körülbelül a fél éves szakmai gyakorlat előtt 1-1,5 évvel gondolkodtam, hogy szeretnék a Cote d'Azur-re jönni gyakorlatra.. nem igazán voltak kapcsolataim, de tudtam, hogy a francia nyelvet csak így tudom a lehető legjobban elsajátítani. Ebből kifolyólag elnapoltam a dolgokat, gondoltam, majd ha eljön az ideje a választásnak úgy is lesz valahogy. 2012 novemberében elkezdtem keresgélni a helyeket. A suli hirdetőtábláján egyszer csak rábukkantam a Golden Tulipra... Gyakorlati lehetőség Cannesban... Több se kellett éreztem, hogy ez nem véletlen, írtam nekik egyből. Persze több helyre is elküldtem a jelentkezést (Párizs pl.), de nem bántam, hogy sok helyről még csak válaszra se méltattak. Tudtam, hogy a sulinkból voltak kinn többen is, felkutattam 1-2 embert, és elkezdtem erőteljesen érdeklődni, milyen is maga a hotel a munka az élet Cannesban. A hotelből szinte azonnal válaszoltak, és el is kezdtem intézni a papírokat a sulival. Minden gördülékenynek bizonyult, időben leadtam mindent, és még az Erasmus támogatást is nagyon hamar sikerült megpályáznom a szakmai gyakorlat idejére.

Megmondom őszintén nagy félelmek voltak bennem azzal kapcsolatosan, hogy milyen lesz itt hagyni kedvesemet. Nem attól féltem, hogy szétválnak útjaink, hanem attól, hogy én magam hogy fogom bírni egyedül, hogy fogom bírni a hiányát, hiszen mi nap, mint nap együtt vagyunk otthon, és mindig ott vagyunk, a másiknak bármi történjék is. Nehéz volt nagyon erre felkészülni, de szerencsére volt rá időnk. Az utolsó napjainkban igyekeztünk minél több időt együtt tölteni, sokat beszélgettünk, bízva abban, hogy Dávid ki tud majd jönni, meglátogatni.

Az út

2013. Július 30-án délután indultunk otthonról. 1 hét alatt 2 bőröndöt sikerült összepakolnom, illetve volt nálam 2 kézitáska, az egyikben kaja az útra a másikban meg a személyes holmi, pénz, telefon, stb. A vonat Bécsből 19:30-kor indult. Anyukám, öcsém és Kedvesem kísértek el a vasútállomásra. Nagyon nehéz volt búcsút venni tőlük :( Ráadásul nagy volt a káosz sokan voltak a vonaton, és nem igazán tudtunk rendesen elköszönni egymástól. Főképp az én drágámat volt nehéz elengedni :( Be kell, valljam őszintén olyan volt mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből és a lelkem pedig kapálózott volna... Sírdogálás megvolt, de ezen át kellett esnem. Alapból is eléggé emocionális típus vagyok, nem hogy még akkor, amikor el kell szakadni azoktól, akiket szeretek...

Sayin' good-bye :(

Snack for the trip :)

Megérkeztünk :)

A vonaton a kezdeti nehézségek után kényelmesen elhelyezkedtem, a hálókocsiban 6 "ágyszerű bigyó" volt először fogalmam nem volt, hogy teszem el a csomagokat. Aztán sikerült úgy hogy a nagyot a lábamhoz, kicsiket meg lenn a földön hagytam, kézitáska a fejemnél. Szerencsére mivel este indult a vonat átaludtam az út nagy részét. (Egyébként Nikivel, az egyik szaktársammal jöttünk együtt, de sajnos ő azóta már otthon dolgozik így egyedül maradtam ezért írok majd később egyes számban.) A vonaton volt kulturált mosdó, kaptunk vizet illetve reggelire tea vagy kávé közül lehetett választani. Takarót, párnát is kaptunk meg lepedőt, amivel le lehetett takarni az ágyat. A helyzethez képest egész jól aludtam.

Kb. 10 óra körül megérkezett a vonat Milánóba egy kis késéssel. Ott 4 óra várakozás elég soknak bizonyult. Netet nagy nehezen sikerült intézni egy Mc Donald's-ban. A vonatot hamar sikerült megtalálni ami Ventimigliába ment. Ez szintén egy 4 órás út volt. A vonat Intercity, így kényelmes és viszonylag tiszta volt. Ventimigliáig különösebb gond nem is volt a csomagokkal, viszont ott a lépcsőn elég nehéz volt fel és lecipelni mindent :D de sebaj én jól szórakoztam saját magamon, ahogy küzdök a nagy bőröndökkel :D Ventimigliából a vonat este 8 körül indult. Cannes-ba másfél óra alatt ért oda így olyan fél 10 fele sikerült végre 26 órás út után kicsit fellélegeznem, hogy itt vagyok. A szállást elég nehezen sikerült megtalálni, pedig a többiek elég egyértelműen elmondták így utólag visszagondolva, hogy ha leszállunk, merre kell menni, de szerintem természetes, hogy az első 10 percben nehézségek adódtak a tájékozódással, egy idegen helyen ennyi utazás után. Egyébként a Logis de jeunes kb. 3 percre van gyalog a vasútállomástól (vagy még annyira se) de ez 2 bőrönddel és 2 kézitáskával többnek bizonyult :D A szálláson becsekkoltunk, aláírtuk a papírokat, a portás nagyon készséges volt, és próbálta megértetni a dolgokat velem, ami elég nehezen ment főleg franciául... :D 211-es szobát kaptam. Konkrétan itt már nagyon ki voltam és amikor felértem a szobába majdnem sírógörcsöt kaptam annyira el voltam fáradva meg mindenből elegem volt. Félelmekkel voltam tele, azt se tudtam hol vagyok, hiányoztak az otthoniak :S Net persze nem ment olyan egyszerűen ehhez külön emberke kellett, aki persze csak másnap tud segíteni nekünk, így amivel bajom volt az az, hogy nem tudtam hazajelezni, hogy hahó, itt vagyok. Lefeküdtem amint tudtam aludni, hiszen tudtam, hogy másnap 9-re kell menni a szállodába.

1. Benyomások a Golden Tulipról

Mikor reggel megérkeztem a hotelba, nagyon szépnek elegánsnak láttam. Mindenki csinos volt kedves, az első benyomások nagyon pozitívak voltak. Érkezésünk után megláttam a magyar szaktársunkat, Mesit :) Ő segített mindenben. Nagyon szerencsém volt, hogy a többiek még itt voltak, hiszen nélkülük nagyon nehéz lett volna megérteni mi hogy megy a hotelban. Megkaptam a havi beosztást is. Először persze nehezen mentek a dolgok, főleg hogy ebben az időszakban a hotelnak 12 gyakornoka volt, és nem is volt annyi munka. Reggeliztetés 6:30-14:30, Étage 8:00-16:00 Soir: 14:00-22:00 ezek a műszakok vannak. Nara a főnökünk is nagyon kedves volt, de gondolom nem volt türelme betanítani minket ezért ezt Mesi és a többiek tették meg :)

Sok mindent furcsának tartottam, hiszen nem egészen úgy mennek a dolgok, mint otthon akár a higiéniai szempontot nézzük akár a rendszert, nekem kissé fejetlennek tűnnek a dolgok, nincs meg úgy a rendszer, mint pl. az Ibisben otthon (nekem ez volt az előző gyakorlati helyem). Eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy te jó ég… ez azért durva… pl. nincs felmosó, egy használt törölköző (shifon) az amivel felmosnak, illetve mindent ezzel takarítanak… a felmosó vödör fogalmát se ismerik kifejezetten, erre pedig a használt, kiürült joghurtos bödönöket használják… a szeletelő gép eltakarításához nincs külön fertőtlenítőszer mint pl. otthon (alkohol) hanem mosogatószerrel kell eltakarítani. Szóval a kezdeti sokk után kénytelen voltam megszokni, hogy bizony ez itt így működik…

First day at work :)

Kirándulások, programok

Az első napokban elég nehéz volt megszokni az egész légkört, hogy nem otthon vagyok, hogy nincs itt a kedvesem, a családom, szinte "egyedül" vagyok...

Az első pár hétben sokat voltunk együtt a többiekkel (magyar illetve osztrák gyakornokok) , ekkor zajlott Cannes-ban a „Festival d'art pirotheqnique” ami egy nemzetközi tűzijáték verseny. Minden héten más és más ország által rendezett show-val. Ebből 3-mat sikerült megnézni.

Fireworks

La plage

Ezen kívül voltunk sokat a parton napközben a strandon (munka előtt, vagy után) illetve este lazulni, nézni a csillagokat, beszélgetni.

Augusztus 14-én volt a „Plage Électronique” is, ami egy elektronikus zenei fesztivál. Nem igazán szeretem az ilyen zenét, de 8 óra munka után egy kis borral egybekötve nem volt rossz sőőőt, mivel Major Lazer koncert volt a legnagyobb durranás a fesztiválon kifejezetten élveztem, ugyanis találtam tőlük zenét a running tracklist-emen, így rájöttem, hogy ismerem őket :D Hatalmasat buliztunk, tomboltunk!

Ezekben az első hetekben igyekeztem szétnézni Cannes-ban sétáltam a városba, illetve ugye a többiekkel a különböző programok.

Red carpet Cannes :)

Az első hely ahol jártam az Cap d’ail volt augusztus 7-én. Esztivel a másik magyar gyakornok lánnyal mentünk el ketten. Hát ez a hely valami fantasztikusan meseszép. Itt eltöltöttünk egy napot, este jöttünk vissza. Voltunk vízibiciklizni, és akiktől béreltük a vízibicajt nagyon kedvesek érdeklődőek voltak, és nagyon szépen beszéltek franciául, öröm volt hallgatni. Itt a víz eszméletlen tiszta és meseszép az egész táj, a hely minden! A földön visszafele találtam egy szív alakú levelet jajj nagyon örültem neki el is tettem emlékbe :) Cap d’ail egyébként körülbelül 45 percre van Cannes-tól vonattal. Fantasztikus volt.

A következő hely augusztus 12-én Villefranche sur mer volt, nem messze Cap d’ail-tól. Hát ez is csodálatos, olyan varázsa van ezeknek a helyeknek, hogy szavakba önteni elég nehéz mit éreztem. Mesivel mentünk és délután Eszti is csatlakozott hozzánk. Ez a két hely az egyik kedvencem. Nagyon különlegesek számomra. Egész nap strandoltunk, gyönyörködtünk a tájban.

Augusztus 13-án délelőtt úgy döntöttünk Esztivel kávézunk egyet az egyik közeli kávézóban. Nagyon hangulatos volt, közbe jókat beszélgettünk.

Augusztus 17-én felmentünk a várba páran. Esztivel vettünk közösen egy doboz fagyit (Speculoos, ez az itteni specialitás) illetve még tördeltünk bele speculoos kekszet és fenn elnyammogtuk a várnál, ahonnan ráláttunk egész Cannesra.

Munka közben egyébként, amikor volt időm főzőcskéztem, sütögettem valamit, főleg amikor este dolgoztam, akkor volt időm, mert többen voltunk mindig minden műszakban. A szobám egyébként nagyon picike volt (mert már nem ugyanabban lakom).

Olyan volt akár egy kis lyuk, icike picike csap, meg zuhanyzó. A mostani szobámban sokkal jobban érzem magam! Maga a szállás nem rossz, főleg miután a netet is beállították (kb. 2. napon), amikor az első hónapban szerettem volna netezni lementem a lenti társas helyiségbe és ott tudtam skypolni, levelezni. Annyira nem volt jó a közösségi térben intézni a dolgaimat, mert ott mindenki egy kupacon volt, és egyrészt le is lassult a net, amikor mindenki skypolt illetve kissé zavaró, amikor mindenki egyszerre beszél. De ettől függetlenül örültem, hogy tudtam netezni, és beszélni a szeretteimmel.

Az augusztus viszonylag gyorsan eltelt, a munkában igyekeztem odafigyelni arra, amit a többiek mondtak, hiszen hamar be kellett tanulni, tudtam, hogy ha mindenki hazamegy augusztus végén, akkor szeptemberben egyedül kell megcsinálni majd mindent, hiszen nem lesz más, akivel dolgozhatnék.

Augusztus 20-án Esztivel és egy másik lánnyal ellátogattunk St. Tropezba. Cannesból St. Raphaelig vonattal mentünk, majd St. Raphaelből busszal mentünk St. Tropezba. Itt az közel 2 órás út helyett lett 3 órás út ugyanis akkora dugó volt, hogy ilyet még nem láttam.. lépésekben haladt a buszunk. De már nagyon vártam, hogy odaérjünk! Mikor megérkeztünk szétnéztünk a városban, sétáltunk, gyönyörködtünk a csodálatos környezetben. Strand az a belvárostól messzebb volt, így ezen a napon csak városnézés volt strandolás nem. Haza pedig Esztivel, mi hajóval jöttünk, indulás előtt benyomtunk 1 doboz fagyit ketten :D Csodálatos volt a hajóút, gyönyörű volt a tenger és olyan volt, mint egy lightos hullámvasút 1 óra alatt visszaértünk St. Raphaelbe, majd onnan ismét Cannes vonattal. Nagyon tetszett a hajókázás és St. Tropez is csodálatos volt!

Augusztus 24-én ismét volt egy tűzijáték show, amely egyben az utolsó volt a szezonban Nagyon szép volt.
Augusztus 26-án volt egy közös szabadnapunk Mesivel :) Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk St. Tropezba. Számomra ez volt a második alkalom, de nem bántam meg ugyanis ez alkalommal felderitettük a hires Plage Pampelonne-t :) Egyszerűen mesés, nehéz megfogalmazni mindazt amit ez a hely képes volt adni nekem, de ezekben a napokban már egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam a honvágy és a szeretteim hiánya.. Nagyon szeretem őket és nagyon hiányoznak és ez végig igy is lesz! Viszont eljöttem ide és annyira feltöltődtem, hogy most úgy érzem egy jó ideig a hatása alatt leszek Rengeteg csodaszép provence-i városka van, de ahány város annyi féle itt a tenger. Hol homokos, hol sziklás, hol kicsi kavicsos, hol azúr kék, hol zöldes kék és még sorolhatnám. A Plage Pampelonne megint csak különleges volt számomra valamiért. Kicsit kalandos út vezetett erre a strandra, több mint egy órát gyalogoltunk a átszeltük a dombokat, a szőlőültetvényeket, mindenki hülyének nézhetett minket de mi nem adtuk fel, és számomra abszolút megérte az az 1 óra séta hiszen ez egy felejthetetlen élmény volt! Hozzáteszem vissza a belvárosba taxival jöttünk. A szabad strand mellett ahol voltunk volt egy privát strand, gondoltuk ott csak tud valaki taxi számot adni nekünk. A bejáratnál állt 2 fiatalember, és hát csak nem magyarok voltak? Hát de! Ők hívtak nekünk taxit, és mint kiderült több Győr környéki dolgozik a privát strandon Hihetetlen milyen kicsi a világ Jól elbeszélgettünk velük, sőt ami még hihetetlenebb az egyikükkel még közös ismerősöm is van nagyon kedvesek voltak Visszafele a taxival 10 perc alatt a busznál voltunk. Valószínűleg még mindig nem ez volt az utolsó napom St Tropezban Nagyon a szívemhez nőtt.

Augusztus 31-én, szombaton elmentünk egy „búcsúvacsorára” egy kis olaszos étterembe. Nagyon hangulatos volt, finomat ettünk, beszélgettünk, majd utána lementünk a partra kicsit relaxálni, elköszönni a többiektől, akik hajnalban indultak haza. Megbeszéltük Linával, az osztrák gyakornoklánnyal, aki még velem együtt maradt (bár ő csak szeptember végéig), hogy átköltözünk Esztiék helyére az apartmanba. Ez egy 4 szobás kis „apartman” van benne külön fürdő, WC, meg egy nagy hűtő illetve konyha rész.

Elméletileg tilos bármi féle tűzhely használata, de mindenki nekünk hagyta itt a rezsóját, így most el vagyunk látva bőven.
Szeptember elején át is költöztünk, nagyon szuper az új szobám iszonyatosan tetszik. Linával nagyon szeretek együtt lakni, vele első perctől kezdve nagyon jól kijöttem, iszonyatosan kedves lány, nagyon megszerettem őt. Bécsben lakik egyébként, úgyhogy remélhetőleg ha hazamegyek is fogjuk tudni tartani a kapcsolatot.

Furcsa érzés volt, amikor elmentek a többiek, Linával maradtunk ketten, hiszen Niki is szeptember elején ment haza. Olyan üres lett hirtelen a hotel, illetve kezdetben a napok is, de aztán hamar feltaláltam magam.

Egy kis sport, táplálkozás

Az edzéseket egyébként, amikor tudtam közbe beiktattam, érkezésem után 4 nappal már kezdtem futni, tornázni, de mivel sajnos nehezen ment az átállás, hamar le is betegedtem és kényszerpihenő volt 2 hétig sajnos. Begyulladt a torkom, először elment a hangom, majd nagyon csúnyán köhögtem, szarul éreztem magam a bőrömben. Anya nagyon rendes volt és küldött nekem gyógyszereket postán, azokat beszedtem, és augusztus végére teljesen kijöttem a nyavalyás betegségből.

Sajnos a betegség miatt nem tudtam sokáig élvezni a gyönyörű tájat ahol futhattam illetve az edzéseket, de 2,5-3 hét regenerálódási idő után visszatértem szeptember elején. Otthon az egész nyaram nagyon kemény edzésekkel telt, voltam futóversenyen, júniusban a félmaraton, júliusban pedig a Győr-Lipót futóversenyen, illetve a futó edzések mellett kondiztam is elég sokat, meg mindenhova bicajjal jártam. Valószínűleg ez a kis kényszerpihenő nem ártott, ugyanis a gyógyulásom után természetesen fokozatosan, de annál nagyobb lelkesedéssel és lendülettel vetettem magam bele újra az edzésekbe.

Az étkezéseimre szuperül sikerült figyelnem, hiszen itt is minden olyan élelmiszer megtalálható amiket otthon fogyasztottam, kivéve a túró, de valami hasonlót találtam úgynevezett „Fromage fouetté” . Sok sok zöldséget gyümölcsöt eszem, vettem puffasztott rizst, abból készítek szendvicset ha úgy van, sonkát találtam olyat ami a Lidl-be kapható és nincs benne cukor, ugyanis ha hiszitek ha nem de a legtöbb felvágott összetevőiben láttam hogy ott szerepel sajnos…na én ezeket is kerülöm…

Vettem light tejfölt, natúr joghurtot pl. A sajtok itt nagyon jó áron vannak, és vannak reszelve is, úgyhogy leginkább azt veszem. Parmezán, ementáli sajt ilyesmik. Husi a Lidl-ben a legolcsóbb, mindig ott veszem, egy adag 600 g közel 5 euro. A zöldségeket, gyümölcsöket is általában itt veszem meg, nagyon olcsón és viszonylag jó minőségűt lehet kapni. A piac itt iszonyat drága.

Ezen kívül, amit még használok az többnyire a mustár (dijoni, itt 300 g 0,90 euro), magvak (dió, mogyoró) stb.

Reggelire a szokásos zabpehely, zabkorpa kombót készítem el, most már felturbóztam 1-2 db tojásfehérjével, illetve szoktam bele tenni még: darált mandula/mogyoró dió darabok/mogyoró darabok/kókuszreszelék

Lenmag, fahéj, cukormentes csokoládédarabok+mindig valamilyen gyümölcs (mostanában többnyire barack, alma (augusztusban még banánt is ettem, de már azt is elhagytam). Emellett találtam egy olyan natúr joghurtot, ami kókuszos és isteni finom és édesítős. Ebből van vaníliás is és ezt a kettő fajtát mindig tartok itthon, ezzel keverem össze a zabpelyhemet, illetve „túrót” is teszek bele.

Zabpehely receptem, ahogy én szeretem:

Hozzávalók:

1-2 db tojásfehérje habbá verve

2 ek zabpehely

2 ek zabkorpa

2 tk mandulaliszt/mogyoróliszt (mandula vagy mogyoró őrölve, boltban kapható) esetleg 1-1 tk vegyesen

fél pohár natúr joghurt

fél pohár vaníliás/kókuszos natúr joghurt

1 ek „túró” (az otthoni túró közül az aldis krémesebb túrót ajánlom, mivel itt a „fromage fouetté” nem olyan állagú, mint az otthoni rendes túró, és leginkább ezzel egyezik az állaga)

Mehet be a mikróba amíg fel nem jön.

Utána ízlés szerint:

fahéj

édesítő

kókuszreszelék

lenmag

cukormentes csokoládé darabok összevágva

fehérjepor

gyümölcs

Otthon egyébként kissé máshogy készítettem el, de itt igazítottam a kínálathoz, ami a boltokban van, illetve kicsit belevittem egy kis változatosságot, mert már untam az otthonit :D

Általában napközben még egyszer ettem zabpelyhet délelőtt, illetve valamilyen gyümölcsöt, vagy pufi rizses szendvicset köztes kajaként. Ebédre valami husi, általában zöldség körettel esetleg egy kis bulgurt főzök hozzá, tésztát, rizst nem eszem se kenyeret, nem is hiányzik. Nagyon szeretem a főzelékeket, azt is gyakran készítettem már mióta itt vagyok (lencse az egyik kedvencem, és zabliszttel, mandulaliszttel sűrítem vegyesen).

Délután uzsonnára, gyümölcs, joghurt, zabos süti pl., vacsira ismét husit vagy tojást szoktam attól függ, mihez van kedvem főzni vagy gyorsan összedobni valamit. Este edzés után most már a fehérje turmixot iszom + 1 kis adag zöldség, ez is hangulattól függ. Általában 5-6 x eszem, de van, amikor többre jön ki, főleg amikor 1-1 falatot, vagy valami kis apróságot bekapok melóba. Minden étkezést beleszámolok, amikor harapok valamit, azt is (pl. 1db kiwi vagy egy müzli szelet akármi)

Szeptember elején végre elkezdtem visszaszoktatni magam az edzésekhez. Végre nekiálltam újra futni, először csak azt terveztem, hogy futok nap mint nap (4-5x az első 2 hétben), ugyanis augusztusban kissé elengedtem magam ettem ezt-azt, ilyen olyan finomságokat, de úgy voltam vele kell egy kis pihenő a szervezetnek is. Eleinte 10 km-eket majd egyre többet és többet bírtam Volt hogy munka után 10 után mentem futni egyből ahogy végeztem vittem magammal a futócuccot, majd futás után visszamentem a hotelba és úgy jöttem haza. Szeptember első hete után láttam, hogy bizony a lábaim nem bírják a nap mint nap futást, és a melót is hiába szerettem volna. Így hát elhatároztam, hogy akkor nekiállok az itthoni tornának is. Szerencsére tudtam venni végre fehérjeport, így azért magasabb lett a fehérjebevitelem, illetve sokszor eszem csirkét, tojást. Nagyon jó volt újra érezni az izomlázat, hiába csak szinte saját testsúllyal edzek, amennyire tudok igyekszem nagyon koncentrálni az edzések alatt.