Days passing by ... :)

Telnek a napok ..

Linával igyekeztünk minél többet lenn lenni a strandon, nagyon szuper az idő, bár szeptember elején kicsit esősebb volt de nem vészes, hiszen délutánra már ki is sütött a nap mehettünk napozni, sziesztázni a strandra :)

Mikor a többiek elmentek haza, kicsit rossz kedvem volt, hiszen nagyon szuper társaság jött össze. A „kislányok” (osztrák 17 év körüli gyakornok lányok) közül is többet nagyon megkedveltem. Viszont örültem neki nagyon, hogy Linával maradok itt, hiszen ő más volt, mint a többiek, kicsit komolyabb felfogású, lehetett vele rendesen beszélgetni, és érdeklődő volt ő is mindig. Ez itt kinn távol a családtól nagyon sokat számít.

Szeptember elején az egyik srác is elment haza. Neki is tartottunk úgymond „búcsú estét”. Én nagyon fáradt voltam sok kedvem nem volt lemenni, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy edzés után, hogy Lina és a többiek után megyek. Elég sokan voltak már lenn, és akkor még egészen jó idő is volt estefele. A fiúk elhívtak röplabdázni, úgyhogy mi vagy 1 órán keresztül játszottunk a strandon este, nagyon nagyon szuper volt. Sokat viccelődtünk nevetgéltünk, és én voltam az egyetlen lány, aki játszott, úgyhogy még viccesebb volt :D 

Pár fotó szeptember első két hetéből :)

Having fun on the beach :)

Let's go running :)

Itt szoktam futni :)

Pancakes <3

Ha rossz a kedved készits valami mosolygós kaját :D

New shoes, finally <3

Zabpehely, ahogy én szeretem :)

Kicsi szobám :) 

Szeptember első 2 hetében nagyon sajnos nem tudtam sehova se menni, kirándulni mivel nagyon sokat dolgoztam. Miután Niki hazament, Nara nem tudott mit tenni, Linával ketten maradtunk csak, ilyen hamar neki sem sikerült más embert találnia, és én dolgoztam nagyon sokat az elején.  Egészen pontosan 7 napot augusztus utolsó hetében meg szeptember első hetében. Aztán 1 szabadnap és 5 nap meló megint, 1 szabadnap és újra 5 nap meló… Az 1-1 szabadnap meg kevés ahhoz, hogy az ember pihenjen is, kicsit összeszedje magát, és még kiránduljon is. A szeptemberi beosztásban viszont láttam, hogy majd a 3. héten visszakapom a szabadnapokat, amit sajnos Nara-nak át kellett tenni. Nagyon vártam ezt a hetet. 15, 16-a volt az első két szabadnapom. 15-én kicsit esett az eső délelőtt, ezért nem tudtam utána már elmenni, sehova mert kb. délbe sütött ki a nap, és akkor már egész napos programot késő lett volna betervezni.

Még korábban (kb. Szeptember elején) megismerkedtem Tafsirral, Mesi utolsó estéjén, és még akkor mondta, hogy ő már 3 éve itt van és még itt is lesz, mérnökként dolgozik, nemrég diplomázott le, 25 éves. Mondta, hogy majd ha a többiek elmennek, akkor csinálhatunk programokat, nem fogom, egyedül érezni magam ő ismeri is a környéket. Szeptember 15-én megvártam, míg Lina hazaér a melóból, és Tafsirral megbeszéltük, hogy elmegyünk Mandelieuba. Itt van szinte egybe Cannes-al. Nem volt annyira strand idő, de nagyon meleg volt, csak a napocska néhol elment. Elég változó az időjárás, néha nagyon tűz a nap, legtöbbször természetesen akkor dolgozom :D  Kocsival vitt el minket Linával délután, lementünk a strandra leültünk a homokba majd beszélgettünk 3-an az élet nagy dolgairól :)  Ezután pedig Tafsir megígérte nekünk, hogy felvisz minket egy nagyon szép helyre ahonnan belátni a vidéket (Mandelieu,Cannes, Ile de Lerins). Jól fel kellett mászni a domboldalra, felért egy edzéssel, de megérte, mert bámulatos látvány fogadott minket. 

Egy kicsit gyönyörködtünk a tájban, majd siettünk haza, hiszen 8-kor kezdődött a mozifilm, amire elterveztük, hogy elmegyünk. Úgy döntöttünk a Nagyfiúk 2-t nézzük meg. Én szerettem volna valami olyat megnézni, amit már láttam, mert azért franciául nézni eléggé mélyvíz, felirat meg minden nélkül :D  Hazaértünk gyorsan összekészülődtünk Linával, és 10 percen belül már indultunk is. Tafsir 2 barátja is jött, illetve Téo aki szintén itt lakik a Logisba (bár már nincs, itt majd novemberben jön vissza). Nehéz volt nagyon érteni a filmet, de vicces volt, illetve a szinkronhangok nem annyira tetszettek, de jó kis este volt.

Szeptember 16. Ile Ste Margaruite

A következő szabadnapom szeptember 16-án volt. Jól esett ez a 2 nap egybe bevallom őszintén. Nara általában igyekszik így adni, de lehetnek kivételek, amikor nem tud mit tenni, de ha nincs is meg a heti 2 szabadnap, akkor később természetesen valamikor visszaadja.
Már nagyon régóta szerettem volna elmenni Ile Ste Margaruite szigetre… Mondták a többiek, hogy nagyon szép, de erre mindenképpen egy teljes napot kellett beterveznem!
Kinéztem a 10:30-as hajót hogy majd azzal megyek, de természetesen szokás szerint nem készültem el időbe :D ezért  11:30-assal tudtam menni. 
Ez a nap kicsit furcsán indult. Úgy döntöttem megveszem online a jegyet, hiszen így olcsóbb. Megvettem, de sajnos nem sikerült kinyomtatnom, és a nagy kapkodásba, amit szokás szerint rendezek egy-egy utazás előtt itthon maradt a pénztárcám. Valamelyest jobb is mivel így nem költök pénzt, hahaha :D De azon gondolkodtam útközben, hogy hogy fogok így hazajönni…. lehet, fel se engednek a hajóra, mert nincs jegyem? Aztán pár perc agyalás után elhatároztam, hogy minden rendben lesz, ha már egyszer összeszedtem magam el fogok jutni a szigetre :)  Amikor odaértem a kikötőbe mondták, hogy nyugodtan mutassam meg a telefonomban a jegyet (mert lefotóztam) és oda fogják adni nekem. Odamentem a kasszához, aztán csak megkérdezték a nevem és már nyomtatták is a jegyet, és mint kiderült a 9 euro-s jegy oda-visszára szól, úgyhogy nem is volt szükség pénztárcára :D  Amikor felszálltam a hajóra egy kedves házaspár mellé ültem le. Hallottam, hogy angolul beszélgetnek, aztán valahogy beszédbe elegyedtünk. Nagyon kedvesek voltak. Jó érzés idegenekkel beszédbe elegyedni, mert olyan kedvesek, és pozitívak, egészen feltöltik a lelkem a kedves szavak. 

A hajón 

Kikötő

Cannes a hajóról

Cannes

Ile St Margaruite

Én háttérben Cannes-al

:)

Megérkeztem Ile St Margaruite-ra

Mikor odaértem a szigetre úgy voltam vele, hogy körbe sétálom az egészet. Elindultam és mivel belül erdős az egész, először elindultam a sziget vége felé. Aztán letelepedtem az egyik szimpatikusnak tűnő helyen. Ott készítettem pár fotót, majd leültem ebédelni az egyik sziklára :) 

A sziget térképe

ez aztán a tökéletes hely az ebédre :)

csokis fehérjés süti 

Ebéd után pedig kezembe vettem a kedvenc könyvem és olvastam végre egy kicsit a „nyugalom szigetén”. Nagyon hangulatos volt, álomszép ez a sziget, tényleg fantasztikus. 

Aztán tovább sétáltam, nagyon jól elvoltam egyedül, gondolkodtam az élet nagy dolgairól, jó mélyen magamba néztem… igyekeztem magamba szívni a sziget által nyújtott pozitív energiákat..

 aztán később megálltam még egy helyen, ott ledőltem aludni, napozni egy kicsit a sziklákon.

 Úgy terveztem, hogy az utolsó hajóval majd szépen visszajövök, ami 6 órakor volt. Nagyon szép idő volt sütött a nap. Amikor hazafele jöttem a hajón egy hölgy megkért, hogy készítsek róla fotót. Orosz hölgy volt és nagyon kedves. Vele is beszélgetésbe elegyedtem, nagyon jól eltrécseltünk útközbe, sőt még egy irányba is mentünk így hazáig szintén beszélgettünk :) Érdekes dolgokat mesélt. Összességében ez a napom szuperül telt, nagyon élveztem a meseszép tájat, a sétát, hogy gondolkodhattam, illetve, hogy elmélázgathattam magamban :) nem is olyan rossz egyedül kirándulni, mint amennyire gondoltam, hogy nehéz lesz.

Ez után a kirándulás után ismét 2 nap meló következett. 19-én csak egy szabadnapom volt, így ezt itthon pihenéssel, edzéssel töltöttem, majd megint 2 nap meló és jött a várva várt szabadnap ismét. Az úticél: Menton :)

Szeptember 22. Menton

Menton herre we go :)

Mentont nem igazán terveztem, azt hiszem egy nappal előtte találtam ki, hogy ide fogok elmenni. De egy percig nem bántam meg. Vonattal mentem ami Cannestól kb. 1óra 15 percre van. Nagyon szép időt fogtam ki és reggel 8 körül indultam, hogy szépen legyen mindenre időm, és időbe viszonylag haza is érjek. Pakoltam be kaját egész napra, illetve fürdőruhát, ahogy szoktam. Sokat lehet spórolni, ha nem, kell kaját vennem folyton. Olyan szép helyeken megy egyébként a vonat! Menton pedig szinte az olasz-francia határnál van, és főleg így reggel egy álom volt a vonaton ülni :) Mikor odaértem Mentonba egyből a tenger felé vettem az irányt, majd megkeresetem a Tourinform irodát. Ott kaptam térképet eligazítást, elmondták mit érdemes megnézni. Elindultam a bazilika felé, ott épp mise ment, így hát eldöntöttem, hogy beülök egy kicsit :) nagyon szép volt. Majd utána lesétáltam a part felé a hangulatos kis utcákon. Kinéztem egy kertet, mivel Mentonba nagyon sok van, de azt mondták ez az egy van nyitva.  Nem messze volt a parttól, a Val Rahmeh jardin exotique, botanique. Kb. fél 12 körül értem ide, és azt mondták, hogy fél 1-kor bezár, ezért nem volt túl sok időm, de igyekeztem végigjárni, amit tudtam. Nagyon szép, és hangulatos volt, a virágok a növények, egészen feltöltöttek energiákkal :) Aztán amikor már közeledett a fél 1 akkor elkezdtek harangozni, jelt adva hogy zárnak. Mondta a hölgy, hogy vissza lehet jönni ugyanazzal a jeggyel csak most ők is ebédelnek. Úgy döntöttem addig lemegyek napozni a partra, meg úszni egyet a tengerbe, és akkor ezzel le is tudom az aznapi sportot :) Mikor leértem a partra körülnéztem és nagyon sokan napoztak, strandoltak, sok turista volt még ekkor. Mentonban kicsit ilyen zöldes volt a víz, de nagyon szép volt :) Egyből bele is mentem :) Aztán napoztam, ebédeltem, a finomságokat, amiket itthonról csomagoltam magamnak :) Aztán aludtam egyet, ¾ 4 körül pedig elindultam vissza a kertbe, hogy végignézhessem a maradék részét is. Ekkor még mit sem sejtve, hogy a nagyját még nem is láttam. Itt jött még csak a java. Olyan szép virágok voltak, illetve volt egy kisebb tó, ami körül gyönyörű növények voltak és szépséges pázsit. Olyan szinten el voltam varázsolva…. Álom ez a hely! :) Miután végignéztem, végigsétáltam a kertben elindultam a centrumba újra. Nagyon szuper volt, hiszen már ment le a nap is és nagyon szép színe volt Mentonnak ebben a fényben. Aztán sétáltam egyet a vásárlóutcán, ahol meg lehetett kóstolni a helyi specialitásokat. Menton nagyon híres a citromról, a mézről és a helyi kézműves dolgokról. Kóstoltam helyi citrusos vodkát is :D  Teljesen beleszerettem ebbe a sétálóutcába nagyon hangulatos, és ha bemegy, valaki a helyi boltba úgy körbeugrálják, mint a sicc, alighogy bementem néztem a vitrinbe a dolgokat már hozta is oda a hostess hölgy a kóstolót :) Ezután a fantasztikus nap után tele élményekkel, a 18:30-as vonattal mentem haza.

Képek Mentonból :) 

Hétfőn, Szeptember 23-án elhatároztam, hogy Antibes-ba látogatok el. Ez egy kisebb városka nem messze Cannestól :) Sajnos nem tudtam időbe elindulni, és mivel busszal mentem egy kicsit tovább tartott a forgalom miatt. Gondoltam mivel jó az idő lemegyek a strandra, szintén úszom egyet a tengerben aztán majd legközelebb megnézem a várost jobban. Antibes eleinte nem tűnt túl különlegesnek, de a tengerpartja csodaszép. A víz annyira gyönyörű, hogy szinte a lélegzetem is elállt…. Olyan nem is tudom, hogy fogalmazzam meg… nem hittem volna, hogy egy víz valaha ennyire le tud majd nyűgözni, maradjunk annyiban. Bárhová megyek, legyen az bármilyen városka a Cote d’Azuron mindenhol valamiért különleges a tenger, a színe, a hangulata, az illata, az érintése…. Olyan csodákat fedezek fel manapság a természetben, hogy el sem hiszem, hogy létezik ilyen… Bámulatos… Mivel meleg volt, hol úsztam, hol aludtam, zenét hallgattam, vagy csak néztem ki a fejemből. Aztán indulás előtt nem sokkal megpillantottam egy galambot. Oké galamb, mindenhol van mindenhol ugyanolyanok, ugyanolyan szemtelen állatok. De nem, ez a galamb más volt, egyedül volt, és olyan kis különcnek tűnt, nem tudom, de mintha valamiért különleges lett volna, és egészen közel jött hozzám. Kicsit azt éreztem mintha „egy cipőben eveznénk”. Ő is elvan, eltipeg a kis világában, de mégis boldog. Legalábbis annak tűnt, hiszen mondhatnátok, hogy honnan tudom, hogy az volt, ez egy madár… de valami miatt olyan érzések voltak a szívemben, ahogy néztem a kis lelket, ahogy tipeg a homokba, mintha figyelné a világot, csak éppen egy teljesen más szemszögből, mint a többiek.És még egy néni meg is jegyezte, hogy milyen közel jött hozzám :)

Aztán erőt vettem magamon és elindultam hazafele, mert szerettem volna időbe hazaérni, hiszen Linácskának közeledtek az utolsó napjai Cannes-ban, szerettem volna vele is több időt tölteni.

Hazafele a busz valahogy sokkal hamarabb hazaért, mint odafele. Odafele azért ís tűnt hosszabbnak, mert alapból olyan nehezen indultam el, nagyon fáradt voltam, ez a nyomottan fáradt, meg „punnyadt” de aztán összeszedtem magam és elhatároztam, hogy nincs mese menni kell, ma van jó idő, na és azóta nem is igazán volt olyan nagyon strand idő, hogy napozós meleg. De annyira el voltam pilledve hogy majdnem el is felejtettem leszállni a buszról :D

Hétközben szinte semmi érdekes nem történt. Megjöttek a csoportok, Linával szinte végig együtt dolgoztunk az utolsó hetében, illetve Tafsirral töltöttünk néhány estét, filmeztünk főztünk vacsorát, hiszen valami különleges programot szerettünk volna, mielőtt Lina hazamegy. Természetesen én voltam a „főszakács” Lina pedig segített az előkészületekben. 1,2 kg csirke husit elpusztítottunk hárman :D Egyébként ilyen pikáns mézes mustáros paradicsomos parmezános csirkemellet főztem rizzsel a többieknek, én általában csak zöldséget eszem köretnek. De nagyon jól sikerült ez az este :) Sokat beszélgettünk boroztunk :)

Lina's last dinner 

Party time :)

Szeptember 27-ére pedig hivatalosak voltunk egy bulira. Tafsir hívott meg minket, hogy csapjunk egy nagy táncolós estét. Hip-hop, r&b buli volt Juan les Pins-ben. Kocsival elmentünk Golf Juan-ba ahol összeszedtük a többieket aztán pedig Juan les Pinsbe ahol egy kisebb fajta házibuli volt, ott alapoztuk meg a hangulatot. Vízipipa, bor, egy kis zöldséges mártogatós, felvágottal (ez volt a snack). Mikor már jó ideje ott voltunk (egyébként mikor odaértünk kissé meglepődtem, hogy szinte csak feketékkel leszünk körülvéve, de eddig csupa pozitív embereket ismertem meg csak maga az érzés furcsa, hogy ennyit lógok velük mostanában) amikor egy csapat lány még jött az egyik srác icike picike apartmanjába… csak néztem, hogy hogy fog ennyi ember itt most elférni? :D a csajokkal először franciául próbáltunk beszélgetni aztán kiderült, hogy beszélnek angolul is így utána már úgy folytatódott a kommunikáció. Nagyon kedvesek voltak. Jó volt ismét új arcokkal beszélgetni. Aztán végre nekiindultunk a buli helyre, ami gyalog egy 10-15 percre volt a srác lakásától. Olyan zene volt végig, hogy azt hittem megőrülök. Csupa jó számok mentek végig….. Nagyon nagyon szuper volt, egész éjjel táncoltunk. Ezek a srácok aztán tudnak bulizni hajjaj :D Nagyon érzik a zenét, de tényleg! Jól megtáncoltattak minket Linával :) Én beértem a ¾ üveg borocskámmal, nem szeretek sokat inni nem pazarlom el az időm rosszullétre vagy ilyesmi. Fantasztikus este volt, én ilyen jót nagyon rég buliztam! Kb. hajnali 4 körül értünk haza vagy indultunk haza már nem emlékszem az időre pontosan, kocsival hazahoztak minket. A hely ahol voltunk kb. 15-20 perc a szállásunktól. Másnap szegény Lina dolgozott, de nekem szabadnap jött. Linának pedig ez volt az utolsó munkanapja. Én pedig vasárnap dolgoztam.
Szombaton megígértem neki hogy mivel utolsó estéje készítek neki palacsintát :) Természetesen az egészséges változatot készítettem el. Pároltam hozzá egy kis almát fahéjjal, főztem vanília pudingot, meg vagdostam fel diétás csokikát :) Isteni volt. Közben beszélgettünk. Korához képest nagyon érett felfogású egyébként.

Vasárnap reggel elérkezett a búcsú ideje. Nagyon rossz volt. Igencsak megszerettem ezt a kicsi lányt! El is pityeregtük magunkat. Tafsir vitte ki a reptérre, én pedig mentem dolgozni 7-re.
Munkába menet eléggé rosszul éreztem magam, úgy kissé üresnek belül, magányosnak. De aztán igyekeztem összeszedni magam, meg Tafsir mondta, hogy filmezzünk vasárnap és akkor nem leszek egyedül, igy hát vártam, hogy hazaérjek a melóból, és mehessek hozzá kicsit elterelte a gondolataimat a film, arról hogy hazamegyek, és egyedül leszek, és pici Lina már nem jön haza :( 

Hétfőn meló után eldöntöttem, hogy lemegyek a partra, elég meleg volt még sütött a nap, tudtam napozni is, meg olvastam a kedvenc könyvem. Nagyon szuper volt. Na, ez volt az a pont ahol elhatároztam, hogy bármi is lesz, bármennyire kemény a munka összeszedem magam és igyekszem mosolyogva tenni a dolgom, és ha bármi nehézség adódik, arra gondolok majd, hogy micsoda álomszép helyen vagyok :)

Ezek a gondolatok rendbe is tettek azóta melóba is azt hiszik, hogy valami nincs rendben, mert néha csak úgy ok nélkül elkezdek röhögni :D és akkor vissza kell fognom magam nem kicsit :D  A minap elvágtam az ujjam, eltörtem a felmosó nyelét, elszakadt az ingem a hónaljamnál :D már én vagyok az izom Réka a hotelban, mert mindig cipelem a dög nehéz tálcákat tele tányérokkal, poharakkal :D

Igyekszem nektek mihamarabb írni  csak sajnos az internet hiánya miatt elég nehéz minden dolgot megcsinálni. Beszélni a szeretteimmel, blogot írni, olvasgatni, zenét hallgatni, tölteni. De megígérem  hogy mostantól hetente 1x írni fogok ide nektek, hogy kaphassatok friss infókat  :) 

Addig is puszi és ölelés midnenkinek :) <3